Összefoglaló.
Bevezetés: Szemhéjcsüngésnek (ptosis vagy blepharoptosis)
nevezzük azt az állapotot, amikor a felső szemhéj abnormálisan alacsony
pozícióban van. A szemhéjcsüngésnek lehetnek veleszületett és szerzett formái.
Célkitűzés: Célunk volt bemutatni a szemhéjemelő izom
(levator) – veleszületett szemhéjcsüngés korrekciója céljából végzett –
kötőhártya felőli redőzésének eredményeit retrospektív módszerrel.
Módszer: 20 beteg 22 szemhéján végeztük el a műtétet
(átlagéletkor: 19,4 ± 9,9 év, férfi: 12 [60%], nő: 8 [40%]). Beválasztási
kritérium volt a közepes (5–8 mm) vagy jó (9 mm felett) levatorfunkció. Kizártuk
a korábban szemhéjkorrekciós műtéten átesett és a 3 hónapnál rövidebb követési
idővel rendelkező betegeket. A műtét előtt megmértük a levatorfunkciót és a
margó–reflex-távolságot. A műtét után megmértük a margó–reflex-távolságot, a
szemhéjak magassága közti aszimmetria mértékét, és elemeztük a szemhéj
posztoperatív kontúrját. Eredmények: A preoperatív
levatorfunkció 10,6 ± 3,0 mm, a preoperatív margó–reflex-távolság 1,8 ± 0,8 mm
volt. A 7,8 ± 7,2 hónap átlagos követési idő alatt a posztoperatív
margó–reflex-távolság 3,2 ± 0,8 mm volt. A preoperatív és a posztoperatív
margó–reflex-távolság különbsége nem tért el szignifikánsan a sikeres és a
sikertelen műtétek között (p = 0,523). A szemhéjak magassága közti aszimmetria
mértéke 3 betegnél haladta meg az 1 mm-t. A szemhéj posztoperatív kontúrja
minden esetben megfelelő volt. A műtét összességében 86,4%-ban (19/22) volt
sikeres. A helyi érzéstelenítésben és altatásban végzett műtétek közt nem
találtunk szignifikáns különbséget a sikeresség tekintetében (p = 0,227).
Következtetés: Tanulmányunk alapján az elvégzett műtéteink
eredményessége a nemzetközi irodalomban közöltekhez hasonló volt. A
veleszületett szemhéjcsüngés korrekciójára a kötőhártya felőli levatorredőzés
megfelelő kezelési mód közepes vagy annál jobb levatorfunkció esetén. Orv Hetil.
2021; 162(18): 705–711.
Summary.
Introduction: Droopy eyelid (ptosis or blepharoptosis) is
defined through abnormally low upper eyelid position. Ptosis can be classified
as congenital or acquired. Objective: Our purpose was to report
the results of posterior approach levator plication for congenital ptosis in a
retrospective review. Method: 22 eyelids of 20 patients were
included in this study (age: 19.4 ± 9.9 years, male: 12 [60%], female: 8 [40%]).
The inclusion criteria were moderate (5–8 mm) or good (more than 9 mm) levator
function. Patients with postoperative follow-up time shorter than 3 months and
those who underwent previous eyelid surgery were excluded. The data collected
included preoperative levator function and margin reflex distance, postoperative
margin reflex distance, inter-eyelid height asymmetry and postoperative eyelid
contour. Results: Preoperative levator function was 10.6 ± 3.0
mm, preoperative margin reflex distance was 1.8 ± 0.8 mm. During 7.8 ± 7.2
months postoperative follow-up, postoperative margin reflex distance was 3.2 ±
0.8 mm. The difference between preoperative and postoperative margin reflex
distance was not significant (p = 0.523) in the group of successful operations
compared with unsuccessful operations. Inter-eyelid height asymmetry was more
than 1 mm in 3 cases. Satisfactory postoperative eyelid contour was achieved in
all cases. Overall success rate was 86.4% (19/22). Surgical success did not
differ significantly between surgeries in local or general anaesthesia (p =
0.227). Conclusion: Our study shows an overall success rate of
the procedures comparable to those in international publications. Posterior
approach levator plication for congenital ptosis with moderate or better levator
function seems to be a suitable treatment method. Orv Hetil. 2021; 162(18):
705–711.
Non endoscopic endonasal dacryocystorhinostomy versus external dacryocystorhinostomy