Efficacy, safety, and pharmacokinetics of simeprevir, daclatasvir, and ribavirin in patients with recurrent hepatitis C virus genotype 1b infection after orthotopic liver transplantation: The Phase II SATURN study

2017 ◽  
Vol 19 (3) ◽  
pp. e12696 ◽  
Author(s):  
Xavier Forns ◽  
Marina Berenguer ◽  
Kerstin Herzer ◽  
Martina Sterneck ◽  
Maria Francesca Donato ◽  
...  
2007 ◽  
Vol 148 (40) ◽  
pp. 1875-1881
Author(s):  
Gabriella Lengyel ◽  
Zsolt Tulassay

A májtranszplantációk fő indikációja a hepatitis C-fertőzés következtében kialakult végstádiumú C-cirrhosis hepatitis. A transzplantáció után a HCV-fertőzés visszatérése általános, a rekurráló C-hepatitis progresszív betegség, kezelés nélkül az immunszuppresszió mellett öt éven belül a betegek 20%-ában cirrhosist okoz. A visszatérő HCV-fertőzés kezelése a transzplantált betegek túlélésének legfontosabb meghatározó tényezője. A szerzők az irodalmi adatok és saját tapasztalatuk alapján áttekintik a kiújuló HCV-fertőzés kimenetelét befolyásoló tényezőket. Részletezik az immunszuppresszív kezelés hatását, a megfelelő immunszuppresszív gyógyszer kiválasztásának fontosságát. Áttekintik a visszatérő C-hepatitis diagnózisának fő szempontjait, hangsúlyozzák a protokoll szerint végzett májbiopsziák meghatározó szerepét a diagnózisban, a patológus, a hepatológus és a sebész szoros együttműködését. Ismertetik a várólistán lévő betegek kezelésével szerzett tapasztalatokat, a kiújult krónikus hepatitis korai preemptív kezelési eredményeit és a már szövettani elváltozásban megnyilvánuló krónikus C-hepatitis kezelési lehetőségeit és eredményeit. A transzplantáción átesett betegek krónikus C-hepatitisének jelenleg elfogadott gyógyszere a pegilált interferon és ribavirin kombinációja. Ezzel a terápiával a betegek 20–50%-ában tartós vírusmentesség érhető el. A vírusmentes betegekben egyértelműen csökken a májszövetben a gyulladásos aktivitás, javul a szövettani aktivitási index. A kezelés fibrózisgátló hatására is vannak adatok, ezek további megerősítése azonban multicentrikus vizsgálatokat igényel. A legtöbb tanulmány nem igazolja a korai, szövettani eltérés nélküli antivirális kezelés előnyét. Ebben a betegcsoportban a kezelés gyakori mellékhatása az anémia és a neutropenia, ezért ajánlott az erythropoetin és a granulocyta-stimuláló faktor adása. A rekurráló C-hepatitisben szenvedő betegek optimális kezelése, a pegilált interferon és ribavirin dózisának meghatározása, a terápia időtartama, a mellékhatások csökkentése, a nagyobb arányú gyógyulás elérése további vizsgálatokat, klinikai tanulmányokat tesz szükségessé.


2018 ◽  
Vol 23 (1) ◽  
pp. 4-14
Author(s):  
Vladimir E. Syutkin ◽  
E. N Bessonova ◽  
M. N Davydenko

The results of a retrospective analysis of the experience of three Russian regional liver transplantation centers in relation to antiviral therapy of recurrent hepatitis C in liver recipients are presented. There were studied six different therapeutic schedules with direct antiviral drugs (DAVD) administered in 91 patients. The frequency of the persistent virologic response in 12 weeks after the completion of therapy (PVR12) amounted to 92.3%. In recipients, the use of a combination of sofosbuvir and daclatasvir seems to be the most promising as following its administration relapses observed in only 3 out of the 57 recipients were associated with drug resistance mutations to NS5A inhibitors. There were no serious adverse events related to the use of DAVD. The frequency of the reactivation of HBV infection against the background of DAVD therapy in liver recipients did not exceed the previously reported frequency of de novo hepatitis B in non-endemic regions. In recurrent hepatitis C patients after the liver transplantation effects of both the virus genotype, the pronouncement of graft fibrosis and the addition of ribavirin, on the frequency of SVO12 have not been revealed.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document