A nikkelérzékenység jelentősége az Európai Unió direktíváinak tükrében

Összefoglaló. Bevezetés: A nikkel széleskörűen elterjedt fém és kontaktallergén. Megtalálható mindennapi használati tárgyainkban, feldolgozza az ipari termelés, és az egészségügyben is rendre bővül alkalmazási köre. Egyidejűleg a társadalom növekvő hányadánál fordul elő nikkel-kontaktszenzibilizáció. Célkitűzés: Az epicutan tesztelt betegcsoport adatainak feldolgozása, kiemelve a nikkelpozitív betegek megoszlását nem, életkor, diagnózis, a klinikai tünetek lokalizációja és a társult fémérzékenység szerint, továbbá a 2004 óta érvényes európai uniós Nikkel Direktívák hatásainak tanulmányozása. Módszer: A közlemény a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikájának Allergológia Laboratórium és Szakambulanciáján 1994-től 2014-ig 13 693 fő (10–87 év közötti) standard környezeti epicutan sorral tesztelt beteg adatait vizsgálja retrospektív módon. Eredmények: Az összes vizsgált bőrbeteg nikkelszenzibilizációs aránya 1994-ben 13,1%, 2004-ben 11,5%, 2014-ben 19,1% volt. A nikkel-kontaktdermatitis főként nőbetegeknél (93,0%) fordul elő. A klinikai tünetek elsősorban a karokra és az arcra lokalizálódnak. Nikkelérzékenyeknél az allergiás kontaktdermatitis diagnózisa 65,8%, atopiás dermatitis 9,7%-nál fordul elő. A nikkelérzékenységhez leggyakrabban társult fémallergének a kobalt és a króm. Az 1994–2004-es periódushoz képest az európai uniós Nikkel Direktívákat követő 10 évben a szenzibilizáció százalékos emelkedése szignifikáns volt, ugyanakkor a nikkelpozitívak évenkénti száma csökkent. 1994-ben a betegek legnagyobb hányada (26,5%) a 20–24 éves korcsoportba tartozott, 2004-ben szintén (20,8%), 2014-ben azonban a 35–39 éves korosztályhoz (15,1%). Következtetések: A nikkelszenzibilizáció korban eltolódást mutat az idősebb korosztály felé, a 35 évesnél fiatalabb betegek száma mérséklődött. A Nikkel Direktívák révén a fiatalabbak későbbi életkorban és kisebb mértékű nikkelexpozíciónak vannak kitéve. A vizsgált betegek nikkelérzékenységének százalékos emelkedése miatt azonban újabb szabályozások bevezetése és a hatályban lévők módosítása szükségszerű. Orv Hetil. 2021; 162(16): 629–637. Summary. Introduction: Nickel is a widely used metal and contact allergen. It can be found in our everyday objects and it is becoming more prevalent in healthcare. Simultaneously, nickel contact sensitization occurs more frequently. Objective: Analysis of data of patch tested patients by gender, age, diagnosis, localization of skin lesions, and associated metal sensitivity. Furthermore, to study the effects of the European Nickel Directives in force since 2004. Method: Retrospective analysis of data of 13 693 patients (aged 10–87) tested with a standard series of contact allergens at the Allergy Outpatient Unit and Laboratory of the Department, Venereology and Dermatooncology, Semmelweis University. Result: Nickel sensitization of all examined patients was 13.1% in 1994, 11.5% in 2004, and 19.1% in 2014. Contact dermatitis occurred mainly in females (93.0%). Skin lesions are primarily localized to the arms and face. Diagnosis of allergic contact dermatitis occurred in 65.8%, and atopic dermatitis in 9.7% of tested patients. Commonly associated metal sensitivities were cobalt and chromium. In the 10 years following the Nickel Directives, the increase of the ratio of sensitized patients was significant while the number of nickel-positives per year decreased. Both in 1994 and 2004, the largest proportion of patients belonged to the 20–24 age group (26.5% and 20.8%, respectively), but in 2014, to the 35–39 age group (15.1%). Conclusion: Nickel sensitization shifts towards the older age group, with a decrease in young patients. Because of the Nickel Directives, people are exposed to nickel at a later age and to a lesser extent. Due to the increase of the ratio of nickel-sensitive patients, it is necessary to introduce new regulations and amend the existing ones. Orv Hetil. 2021; 162(16): 629–637.

Vitamin E in Atopic Dermatitis: From Preclinical to Clinical Studies

<b><i>Background:</i></b> Oxidative stress and inflammation are some of the proposed mechanisms involved in the pathogenesis of atopic dermatitis (AD). Current pharmacotherapeutic approaches are effective yet they are not without adverse effects. Vitamin E has great potential as an adjunctive treatment for AD owing to its antioxidant and anti-inflammatory bioactivities. <b><i>Summary:</i></b> This review article summarizes the current available evidence from cellular, animal and clinical studies on the relationship between vitamin E and AD. The future prospects of vitamin E are also discussed. Vitamin E in practice does not show any toxicity to humans within a range of reasonable dosage. Albeit rarely, vitamin E as a contact allergen should be considered. Collectively, this review envisaged vitamin E as an adjunctive treatment for AD patients. Future research on the distinct effects of different vitamin E isoforms as well as their delivery system in skin disorders is needed.

Contact Dermatitis from Hand Hygiene Practices in the COVID-19 Pandemic

Coronavirus disease 2019 (COVID-19) pandemic continues to spread globally at a staggering speed. At present, there is no effective treatment or vaccine for COVID-19. Hand disinfection is a cost-effective way to prevent its transmission. According to the Centres for Disease Control and Prevention (CDC) guidelines, we should wash our hands with soap and water for at least 20 seconds. If soap and water are not readily available, alcohol-based hand rubs (ABHRs) with at least 60% alcohol are the alternative. With diligent hand disinfection reinforced during COVID-19, there is an increased prevalence of contact dermatitis. This commentary highlights the fact that contact dermatitis is a readily treatable condi tion and should not cause any deviation of proper hand hygiene. In irritant contact dermatitis (ICD), the management strategies are selection of less irritating hand hygiene products, frequent use of moisturisers to rebuild the skin barrier, and education on proper hand hygiene practices. In allergic contact dermatitis (ACD), the identification and avoidance of the contact allergen is the key to treatment. However, ACD is less common and only accounts for 20% of the cases. The identified allergens in hand cleansers are predominantly preservative excipients a nd ACD attributable to ABHR are very uncommon. Alcohol-free hand rubs are widely available on the market but it is not a recommended alternative to ABHRs by the CDC.