Natural 15N Abundance in Winter Wheat Amended with Urea and Compost: A Long-Term Experiment

Pedosphere ◽  
2013 ◽  
Vol 23 (6) ◽  
pp. 835-843 ◽  
Author(s):  
Wei ZHOU ◽  
Chun-Sheng HU ◽  
Ji LI ◽  
P. CHRISTIE ◽  
Xin-Hua HE ◽  
...  
2013 ◽  
Vol 62 (2) ◽  
pp. 311-330
Author(s):  
Jakab Loch ◽  
János Lazányi

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) tizenkét NPK kezeléskombinációjában, kilenc termőhelyen vizsgáltuk az NPK-trágyázás hatását az őszi búza és a kukorica termésére és a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalmára. A termőhelyek: Bicsérd (BI), Hajdúböszörmény (HA), Iregszemcse (IR), Karcag (KA), Keszthely (KE), Kompolt (KO), Mosonmagyaróvár (MO), Nagyhörcsök (NA), Putnok (PU). Az NPK kezelések: 000, 101, 111, 121, 201, 220, 221, 222, 331, 341, 421, 441. A N- és P-kezelések a kódoknak megfelelően 50 kg N, ill. P2O5·ha−1, a K-adagok 100 kg K2O·ha−1 hatóanyag-mennyiséggel növekszenek. Az őszi búza termésadatok a 23., 24., 27., 28. és 31. évi kísérletekből, a kukoricatermések a 25., 26., 29. és 30. évből származnak.Az NPK-kezelések jelentősen növelték az őszi búza és a kukorica öt-, illetve négyéves átlagtermését, szignifikáns különbségek jöttek létre a termőhelyek átlagában. Az NPK-kezelések különböző érvényesülése az egyes termőhelyeken az eltérő ökológiai viszonyok, köztük a különböző eredeti tápelemtartalom és szolgáltató képesség következménye.Az NPK-kezelések hatására a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalma is jelentősen változott. A növények tápelemigényét meghaladó kezelések tartamhatásaként tápelem-felhalmozódás igazolható mindhárom tápelem esetében. A növények szükségletét meghaladó N-adagok, a karbonátos talajokat és a nagy agyagtartalmú kompolti (KO) talajt kivéve csökkentették a talaj pH-t. A másodfokú görbék az őszi búza ötéves termésátlaga és a 0,01 M CaCl2-ban mért összes-N, P- és K-tartalom közötti összefüggéseket szemléltetik termőhelyenként.A legnagyobb kezeléshatások azokon a talajokon igazolhatók, melyeken a kontroll 0,01 M CaCl2-oldható összes-N értéke kisebb, mint 5–10 mg·kg−1. A 15,0 mg·kg−1 érték felett altalaban nem érvényesült a nitrogén termésnövelő hatása. Kivételt képez a tápanyagban gazdag, hajdúböszörményi nem karbonátos réti talaj. A foszfor termésnövelő hatása 2,0 mg P·kg−1 érték felett — a karbonátos réti talaj kivételével — általában nem érvényesül. Az összefüggéseket jellemző R2 meghatározottsági tényezők a legkisebbek az őszi búza és a talaj 0,01 M CaCl2-oldható K-tartalma között, ami az egyéb tényezők nagyobb szerepére utal.A bemutatott eredmények igazolják, hogy a 0,01 M CaCl2-oldható N-, P- és Kfrakciók alkalmasak a tápanyaghiány és -felesleg jellemzésére. Egyben igazolják, hogy az eltérő ökológiai viszonyok között nagyobb terméskülönbségek jöhetnek létre, mint a kezelések hatására. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás megköveteli a tápanyagok eltérő érvényesülésének figyelembevételét.A termésadatok átengedéséért köszönet az OMTK Hálózati Tanács elnökének, titkárának, és valamennyi kísérletfelelősnek.


1963 ◽  
Vol 61 (2) ◽  
pp. 173-185 ◽  
Author(s):  
M. G. Barker

A long-term experiment designed to study the effects on crop yields of different basic methods of cultivation used in the preparation of seedbeds is described and the results of the first completed cycle of 4 years are discussed. Four basic methods of cultivation were compared, namely, ploughing, rotary cultivating, cultivating and discing. Each one of these was done, early and late, for each crop in two four-course rotations which differed only in the cropping of 1 of the 4 years when potatoes were used in one case and a 1-year ley in the other. Each crop in the rotation (winter wheat, sugar beet, barley, ley or potatoes) was grown at two levels of fertilizer application and provision was made in the design of the experiment for two different weed control régimes. The soil was fairly easy to work, being of the Milton series of river gravels.As a result of the work described, the following conclusions have been drawn:1. Ploughing was the most consistent method of providing a satisfactory basis for the final seedbed preparation but in some circumstances other methods were equally good. On average, ploughing led to the highest yields and discing the lowest, with rotary cultivating second and cultivating third in order of merit.2. The yields of cereals grown after root crops were not dependent on the method of basic cultivation used.3. The effects of the cultivations on the yield of winter wheat after the ley appeared to be due to the extent to which the regrowth of rye-grass was controlled, the plough being most effective in this respect.


1988 ◽  
Vol 111 (2) ◽  
pp. 317-332 ◽  
Author(s):  
G. V. Dyke

SummaryYields of the three ‘test’ crops, winter wheat, potatoes, spring barley in the Rothamsted Ley–Arable experiments 1949–69 increased by about 100%, 80%, 40% respectively, each in a period of 19 years. The wheat variety was changed once during the period and this change is enough to explain most of he increase of yield. For potatoes there was no change of variety; the estimated effects of changes in manuring, etc. explain less than one third of the observed increase. For barley two changes of variety explain about one third of the increase; most of the remainder may be explained by improved manuring of preceding crops, especially potatoes. After 1969 the cropping was drastically changed but a few recent yields from other experiments at Rothamsted indicate that the steady rates of increase may have continued at least up to 1980.


2021 ◽  
Vol 264 ◽  
pp. 108083
Author(s):  
J. Macholdt ◽  
S. Hadasch ◽  
H.-P. Piepho ◽  
M. Reckling ◽  
A. Taghizadeh-Toosi ◽  
...  

2016 ◽  
pp. 9-13
Author(s):  
Gergely Szilágyi

We tested the fertilizer reaction of four different winter wheat varieties in three different crop years, on chernozem soil, in long-term experiment. We examined the optimum fertilizer requirements and the maximum yield of the varieties. According to our results there were significant differences among the years: the yield of the winter wheat varieties changed between 1.4–6.1 t ha-1 in 2013, 3.8–8.6 t ha-1 in 2014 and 3.2–8.6 t ha-1 in 2015. The yield increasing effect of fertilization was significantly different in the tested years. The optimum level of fertilization was determined by, besides the genetic differences among the varieties, the crop year and the extent of fertilization. In milder winter months, due to the higher average temperatures, yields of winter wheat increased compared to an average crop year.


2016 ◽  
Vol 191 ◽  
pp. 111-122 ◽  
Author(s):  
Lucie Büchi ◽  
Raphaël Charles ◽  
David Schneider ◽  
Sokrat Sinaj ◽  
Alexandra Maltas ◽  
...  

2014 ◽  
pp. 139-144
Author(s):  
Enikő Vári

The experiments were carried out at the Látókép experimental station of the Centre for Agricultural Sciences of University of Debrecen on chernozem soil in a long term winter wheat experiment. As forecrop rotation, we set up two models: a biculture (wheat and corn) and a triculture (pea, wheat and corn). We applied three levels of nutrients during the fertilization process (control, N50P35K40 and N150P105K120). The third variable studied was irrigation in case of which we tested non-irrigated variables (Ö1) and irrigation variables complemented up to the optimum (Ö3). The effect of pre-crops, irrigation and nutrient-supply levels on some growth-parameters (LAI, LAD), weight of dry matter, just as SPADvalues and yield amounts of winter wheat has been investigated in this experiment. We tried to find out the extent of relationship between the different parameters, and we used the correlation analysis. The correlation analyses have confirmed that all of the investigated parameters had almost in all cases close positive correlation to the yield amount. These results have confirmed that the leaf area, the leaf duration, the SPADvalues, the fertilization and the forecrop have altogether resulted in the production of maximum grain yields.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document