A Comparative Study to Evaluate Safety of Antidiabetic Drugs and Its Complications; Emphasis on the Adverse Drug Reaction in Patients Visiting Tertiary Center and Private Clinic

Author(s):  
Shanthi M. ◽  
Madhavrao C.

Background: Study about adverse drug reaction of antidiabetic drugs helps in ensuring maximum benefits of drug therapy.Methods: An observational study was carried out in patients attending tertiary care hospital in Kanyakumari district from August 2013 to August 2014. Adverse drug reactions due to the use of antidiabetic drugs were collected and adverse effects experienced by the patient was assessed using WHO scale, Naranjo scale, Schumock and Thornton scale and Hartwig and Siegel scale.Results: In this prospective study a total of 76 adverse events (41 male and 35 female) were identified. Most frequently observed adverse effect were hypoglycaemia and the less observed were pruritis. Maximum of 14 adverse effect were observed due to use of insulin. Combination of sulphonylurea and biguanides caused 28 adverse effects. Assessment of adverse effect using WHO scale showed 64% as probable, 16% possible, 7% conditional, 5% unclassifiable, 4% certain, and 4% unlikely. Relationship of adverse reaction to antidiabetic drugs using Naranjo scale showed 92% possibly, 5% probably and 3% as definite. Antidiabetic drug adverse effects were not preventable in 63%, definitely preventable in 19% and probably preventable in 18% as per modified Schumock and Thornton scale. Severity assessment of adverse effects were mild in 75%, moderate in 25% and no severe reactions according to modified Hartwig and Siegel scale.Conclusions: Adverse effect most commonly encountered during the study period were predictable, definitely preventable and without serious effects. Majority of the reactions were due to combination of antidiabetic drugs.


2017 ◽  
Vol 39 (3) ◽  
pp. 306-311 ◽  
Author(s):  
Tejaswi Gummadi ◽  
Virupaksha Shanmugam Harave ◽  
Lakshmi Narayan Aiyar ◽  
Saraswathy Ganesan RajaLekshmi ◽  
Radhika Kunnavil

2008 ◽  
Vol 149 (19) ◽  
pp. 883-887 ◽  
Author(s):  
Henriette Kopcsányi ◽  
Julianna Feldmann ◽  
Zsófia Péch ◽  
Ágnes Jurcsik

Az adverz gyógyszerreakciók különféle klinikai megjelenési formái alapján a kiváltó gyógyszerre nehéz következtetni. A gyanúba vett gyógyszerek elhagyása után fellépő javulás vagy az empirikus tapasztalat, esetleg irodalmi adatok alapján lehet a felelős gyógyszert feltételezni. A gyógyszerérzékenység bizonyítása bonyolult, jól átgondolt orvosi tevékenység útján lehetséges, és azokban az esetekben szükséges, amikor a gyanús gyógyszer más vegyületcsoportba tartozó szerrel nem helyettesíthető, és a betegnek feltétlenül szükséges szednie. A jelen közlemény célja egy eset kapcsán körvonalazni azokat a lehetőségeket és veszélyeket, melyek a kivizsgálás során alkalmazhatók, illetve megjelenhetnek. A kivizsgálás során használt módszerek a gyanúba vett gyógyszerekkel – lamotrigin, risperidon, sertralin – zopiclonum, atorvastatin elvégzett epicutan teszt során egyedül a sertralin adott a multiform tünetekkel azonos pozitív reakciót. A pozitív bőrteszt területéről készült hisztológiai vizsgálat eredménye visszautalt az eredetileg észlelt klinikai formára (erythema exsudativum multiforme Stevens–Johnson-szindróma). A beteg bipoláris affektív zavara miatt a negatív bőrtesztet adó készítményekkel per os provokáció történt, ez azonban a beteg számára kockázatos, de az egyetlen megbízható és biztos módszer. Az elvégzett per os expozíció során a törzsön a lamotrigintől már tört adag bevételét követően három órán belül diffúz erythema, 12 órán belül az alkalmazott szteroid- és antihisztamin-kezelés ellenére scarlatiniform exanthema jelent meg. Az eset érdekessége, hogy a gyanúba vett gyógyszerek során epicutan teszttel egy gyógyszer érzékenysége igazolódott, azonban a másik gyanúba vett készítménnyel végzett pozitív per os expozíciós próba is váratlanul tünetet provokált (scarlatiniform, azonnali reakciót). Megállapítható, hogy csupán egy bizonyos módszer még a klinikai képpel való egyező eredmény alapján sem elegendő adverz gyógyszerreakció provokáló tényezőjének bizonyítására.


Diabetes ◽  
2019 ◽  
Vol 68 (Supplement 1) ◽  
pp. 1544-P ◽  
Author(s):  
ELENA TOSCHI ◽  
CHRISTINE SLYNE ◽  
ASTRID ATAKOV-CASTILLO ◽  
KAYLA SIFRE ◽  
ALYSSA B. DUFOUR ◽  
...  

Author(s):  
Zuzaan Zulzaga ◽  
Erdenetuya Myagmarsuren ◽  
Herman J. Woerdenbag ◽  
Eugene P. van Puijenbroek

AbstractMonitoring adverse drug reactions is a vital issue to ensure drug safety and to protect the general public from medication-related harmful effects. In order to properly monitor drug safety, a regulatory system needs to be in place as well as an infrastructure that allows for analyzing national and international safety data. In Mongolia, adverse drug reaction (ADR) reporting activities have been implemented in the past decade. During this period, the basic structure and legal basis of an adverse drug reaction monitoring system was established. Because of the fragmented but growing healthcare system and the complexity of pharmaceutical issues in Mongolia, a sustainable process for the development of the adverse drug reaction reporting system is a key issue. The aim of this article is to disclose the Mongolian situation for the rest of the world and to share experiences on how an ADR reporting system can be developed towards a higher and more advanced level to contribute to both national and international drug safety issues. In this article, we review the features of the Mongolian health care and pharmaceutical systems, as well as the current development of the adverse drug reaction reporting system.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document